Mirjám és Áron kibeszélik Mózest a bizonyos „kusi nő” miatt. Egyáltalán nem tűnik igazságosnak, hogy míg Mirjám a táboron kívül szenved, addig Áron büntetlenül folytatja mindennapjait, mintha mi sem történt volna. (Beháálotchá hetiszakasz)
A Teremtés hatodik napján Isten megteremtette az Embert, aki tud beszélni és gondolkodni, felismeri a jó és rossz közötti különbséget így válva képessé a fejlődésre.
Mózes negyedik könyvében a heti parasha a Menóra meggyujtásával kezdődik, a leviták felavatásával folytatódik, majd leírja a sivatagi vándorlás koreográfiáját. A szakasz második fele beszámol a húskövetelők és az elégetlenkedők zendüléséről, a Synhedrion kiválasztásáról, Áron és Mirjám pletykálkodásáról, melynek eredményeképpen Mirjám példás büntetést kap.
Áron és Mirjám, vagyis inkább Mirjám és Áron kibeszélik Mózest a bizonyos „kusi nő” miatt. Mirjámot megbünteti az Örökkévaló, leprával veri, ezért 7 napon keresztül a táboron kívül kell tartózkodnia és az egész tábor arra vár, hogy meggyógyuljon. Csak Mózes szívből jövő könyörgése az Örökkévalóhoz szabadítja meg betegségétől. Egyáltalán nem tűnik igazságosnak, hogy míg Mirjám a táboron kívül szenved, addig Áron büntetlenül folytatja mindennapjait, mintha mi sem történt volna.
Nézzük meg, mit mond Isten, amikor a három testvért kihívja a sátor elé, hogy beszéljen velük: „Színről színre beszélek vele (Mózessel), világosan és nem rejtélyekben, az Örökkévaló jelenését látja ő. Miért nem féltetek hát beszélni szolgám, Mózes ellen?”(Bamidbar 12:8-9) Többesszámról van szó egyértelműen.
Rabbi Akiva szerint Áron is megkapta ugyanazt a büntetést, de csak kisebb mértékben. (Mégsem nélkülözhették Mózes szócsövét hosszab ideig.)
Mielőtt kedves nőtársaim zúgolódni és lázadozni kezdenének, szerintem NEM arról van szó, hogy Mirjám NŐ volt és pletykás. (Bár mind a két állítás igaz.)
Mirjám okos volt, ezért a „kusi nő” igazából csak kifogás lehetett. Az igazán nagy kérdés Mózes autoritásának kétségbevonása volt. Mirjám több figyelmet és nagyobb tiszteletet akart magának és Áronnak.
Másrészről úgy érezte, hogy Mózes viselkedése arrogáns, nem méltó egy vezetőhöz, rossz példát mutat másoknak. Mirjámnak nem állt szándékában rágalmazni. Csakhogy Áronnak mondta el, mi rágja a lelkét, nem Mózesnek.
Rabbi Yehuda szerint Mirjám volt a felbújtó, ezért kapta ő a büntetést, Áron csak követte nővérét, hagyta magát befolyásolni. Ha ez tényleg így volt, akkor (szerintem) Áron viselkedése az intelligencia bizonyos fokú hiányára mutat.
Tényleg Mózes magánélete volt a legfontosabb kérdés, amikor a nép lázadása éppen csak végetért?
Mirjám volt a legidősebb testvér hármuk közül, több esze lehetett volna. Egészen eddig a pillanatig felelősségteljesen, átgondolva teljesítette feladatait. Mirjám volt az, aki a csecsemő Mózest követte a Nilus mentén, majd igen találékonyan felajánlotta a fáraó lányának, hogy szerez dajkát. Később, amikor átkeltek a Nádas Tengeren és a hullámok összecsaptak a hátuk mögött, magukkal sodorva a jajgató és haldokló egyiptomiakat, Mirjám hatalmas lélekjelenléttel rendezte újra a nők és gyerekek döbbent csapatát, Mózes a tábor többi részét szedte ráncba, míg Áron… (Exodus 15/20) Minden korábbi cselekedet, melyet Mirjám véghez vitt okos, gyakorlatias, megfontolt volt.
És éppen ezért kapta büntetését. Az Örökkévaló mindenkit saját tettei alapján ítél meg. Aki magasabb szinten és nagyobb felelőséggel él, nem engedhet meg magának ilyen fajta viselkedést. Lehet, hogy jó szándék vezette, nem akart rosszat, de mint vezető veszélybe sodorta küldetésüket, nem szolgálta a nép javát.
Sabat salom
