Miért szükséges minden törzsfőnél újra felsorolni az adományokat? Habár fizikai értelemben az adományok – áldozatok megegyezőek voltak, a fejedelmek szívében más és más szándék munkált áldozathozatalkor. Nászó hetiszakasz.
A Nászó hetiszakasz egyik legkiemelkedőbb eseménye a Miskán, a pusztai szentély felavatása. Ehhez a Tóra ismertetése szerint valamennyi törzs fejedelme áldozati adományokat hozott külön napokon követve egymást. A Tóra pontosan részletezi minden egyes törzsfő adományait, noha azok mind azonos adományokat hoztak.
Miért szükséges mindenkinél újra felsorolni az adományokat? Ráadásul végezetül összefoglalja a Tóra az összes adományt, áldozatot, melyet a fejedelmek hoztak.
A XIII. század egyik legkiemelkedőbb zsidó gondolkodója, Rabbi Majse ben Nachman, a gironai (Ibériai-félsziget) Tóramagyarázó, kit röviden csak Ramban-nak szoktunk nevezni (nem összetévesztendő Rambammal, Maimonides-szel) segít megértenünk ezt a felsorolást.
A Tóra mindegyik fejedelmet egyformán megtiszteli azzal, hogy külön napon hozza adományát, áldozatát. Ha csak az elsőnél írná le részletesen, azzal alárendeltnek tűnhetne valamelyik törzs a másiknak. A Tóra tehát hangsúlyozni akarja számunkra, hogy valamennyi fejedelem adománya, áldozata egyforma értékű. Más szempontból pedig az azonos mértékű és összetételű adományok részletezése minden egyes fejedelem esetében azt is szimbolizálja, hogy az egyes törzsek a saját elhatározásukból állították össze adományaikat, amelyek végül is egyforma összetételűek voltak. Habár fizikai értelemben az adományok – áldozatok megegyezőek voltak, a fejedelmek szívében más és más szándék munkált áldozathozatalkor: stabil gazdálkodás, Tóratanulás, stb… Ugyan látszólag egyforma adományt hoztak, a szívbéli áldozat mégis különleges és egyedi volt minden fejedelem esetében.
A Cházál (korai rabbinikus bölcsek a misnai és talmudi időkben) tanítása szerint az embernek készen kell állnia önmagát áldoznia, amelyet adományokkal és állatáldozatokkal helyettesít (a korabeli tanítást ezt a Vájjikró 1,2-re alapozza, miszerint „Ha egy ember közületek bemutat áldozatot az Örökkévalónak…”). Ily módon a szív áldozata jelenik meg az áldozatokban, ez teszi azt egyedivé, személyessé.
A pusztai vándorlás során minden törzsnek megvoltak a jellegzetes tulajdonságai, feladatai, erősségei, és karaktere; ez a sokszínűség mégis egységessé tette a zsidóságot.
Különböző kérések, egyforma áldozat.
Napjainkban törzseinket nem ismerjük, nincsenek fejedelmeink. De szándékunk a jóra, az áldozatkészségre megegyezik. Amint áldozataink helyébe az Imák világa lépett, annak egységét az elenyésző különböző szokások, mégis egyforma szerkezet határozzák meg szerte a világon, bármerre is élnek zsidó hittestvéreink.
Megegyezik tehát áldozatunk, noha szívünkben különféle kérések, örömteli hálaadások, és kívánságok fogalmazódnak meg.
Fogadja el az Örökkévaló Izrael népének egységes, egyforma, azonos imáját, melyben minden személyes egyéni kérés színe elé emelkedik.
Így fejlődhessünk együtt, összefogásban, saját erősségeink, feladataink, értékeink megőrzésével; hogy mihamarabb méltónak találtasson az emberiség az eljövendő világ örök harmóniájára, amikor a Szentély újra – immáron tökéletes – pompájában emelkedik majd – mihamarabb, napainkban.