Május elején az Magyar Tudományos Akadémia Lovász László matematikust választotta meg az Akadémia 20. elnökének. Lovász fontosnak tartja, hogy az MTA kiálljon a tudományos véleményszabadság mellett, és úgy véli, az Akadémia a kormánnyal is vitába szállhat. Az intézmény kötelességének tartja, hogy a Szabadság-téri emlékműhöz kapcsolódó történelmi események hátterét tudományosan megvilágítsák. Alább az index.hu interjújának részleteit olvashatják.
Sokan nem tudják, hogy pontosan mennyi hatalma van az MTA-nak. Csak javasolhat, állásfoglalásokat tehet, vagy konkrétan bele is szólhat valamibe?
Az Akadémia operatív tevékenysége nagyrészt annyi, hogy az akadémiai kutatóintézet-hálózatot felügyeli, vezeti, annak magas szintű ügyeit intézi. Ezenfelül tanácsadói szinten áttekinti a hazai tudományos közéletet. Vezető akadémikusok, különféle bizottságok tagjai a magyar tudomány alapvető kérdéseivel foglalkoznak, és természetesen ezeket a kormány és a társadalom felé is közvetítik. Nincs semmiben döntési joga, vétójoga; a kormány és a társadalom tanácsadója. Az Akadémia szívesen mond véleményt, amíg az a vélemény tudományos keretek között marad. És olyan döntésekben, ahol egy ilyen véleménynek súlya lehet, érdemes is megkérdezni az Akadémiát, hiszen itt komoly szellemi tőke áll rendelkezésre.
Ma a tudomány is átpolitizált, gondolok itt például az utcanévbizottság ügyére, vagy hogy frissebb példát mondjak, arra, hogy egy tudományosan elfogadott tényre egy miniszter azt mondja, hogy balliberális vélemény. Ön szerint a politika meddig márthatja bele magát a tudományba? Fel van-e készülve e téren az esetleges túlkapásokra?
Nyilván egy érzelmileg fűtött politikai helyzetben vannak ilyen túlkapások, és erre fel kell készülnünk, hogy ilyenkor a megfelelő érveket felsorakoztassuk. A politika természetesen hozhat döntéseket, de azt gondolom, hogy tudományos kérdésekben az Akadémia helytálló nézeteket, véleményeket mond. Az mindig nehéz kérdés, hogy hol a határa a tudományos és a politikai véleménynek, de például egy történelmi esemény megítélésénél az Akadémia elmondhatja, hogy az adott történelmi eseménynek mi volt a háttere, mik az ismert tények, és melyek azok a tények, amik vitathatók, vagy amiket még fel kell tárni. Az, hogy ezek alapján egy utcanévválasztás jó dolog-e vagy egy emlékművet fel kell-e állítani, már nem tudományos kérdés.
Az „emlékmű” szót használja – a megszállási emlékműre gondol?
Arra is, igen. Az Akadémia történészei sok tanulmányt publikáltak és több konferenciát szerveztek már azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, amelyek egy ilyen emlékmű felállítását motiválhatják. Az Akadémia mint szervezet nem foglalhat állást abban, hogy egy ilyen emlékmű jó vagy rossz, de az adott tudományterület akadémikusai elemezhetik az ilyenkor felmerülő történelmi kérdéseket.
Lehetőségük van elemezni, vagy egyenesen kötelességüknek tartja?
Inkább az utóbbi. Viszont azt mindig tudomásul kell venni, hogy egy adott korszak vagy meghatározó esemény elemzése nem egynapos feladat. Ez nem megy kampányokhoz igazodva.
Mit szól ahhoz a gyakorlathoz, hogy tudományos munkák finanszírozását vonhatja meg az állam – gondolok itt például a Társadalmi riport megszűnésére és a Munkaerőpiaci Tükör sokáig lebegtetett támogatására –, ha attól tart, hogy nem az ideológiáinak megfelelő eredmény jön ki?
Az MTA-nak feladata, hogy a magyar tudósok publikálási lehetőségeinek és véleményszabadságának ügyét képviselje, és adott esetben az Akadémia kifejezheti a kormány felé, hogy ez így nem helyes. Nemcsak a tudományos véleményszabadság miatt nem helyes, hanem azért sem, mert az ország érdeke, hogy minden érv és ellenérv elhangozzék, hiszen ezek alapján lehet esetleg egy jó gazdaság- vagy szociális politikát kialakítani.
Forrás: index.hu