Létezik-e nálunk jobboldali, konzervatív érzelmű zsidóság? Miért hangzik ez furcsán, amikor máshol természetes? Mit gondol erről egy erdélyi magyar, református dramaturg, aki „zsidóként” nőtt fel? A Zombi zsidók sorozat április 24-i összejövetelén Schönberger Ádám volt a moderátor, így „párja”, György Péter esztéta, tanszékvezető vett markánsabban részt, a két vendég pedig Seres László újságíró és Visky András, író, a Kolozsvári Állami Magyar Színház dramaturgja, művészeti aligazgatója volt.
Visky András, a Kolozsváron élő, 57 éves egyetemi tanár, több nyelvű közegben nőtt fel, némi távolságtartással szemléli a magyar és az erdélyi viszonyokat. „Nem vagyok hisztériás” – utalt a Schiffer András-féle, a Szabadság téri történelemhamisító szobor ellen hetekig tüntetőkre tett megjegyzésére. A közönség díjazta a finom fricskát. Visky András osztrák édesanyja Budapesten ismerkedett meg későbbi férjével, a református lelkész Visky Ferenccel. Majd együtt keletre disszidáltak, ám 1948-tól a román titkosrendőrség figyelte az Ádám fedőnevű férfit, akit 1958-ban 22 évre elítélték, a családot pedig kitelepítették, így Visky András hetedik gyermekként abban a tudatban nőtt fel, hogy apját sosem fogja látni. Végül 8 éves korában megismerte. Az édesanya az egyiptomi fogság „meséjébe” helyezte életüket, ez által minden bibliai történetet magukénak éreztek. Ennek köszönhetően a zsidó kifejezésről Viskynek saját maga jut eszébe, „olyan narratívának a része vagyok, ami hordozza a maga jelentéseit és ezek tartanak életben. Humorral szemlélődöm, ami éles dolog, de jó fegyver”.
Az 50 éves Seres László azt mondta magáról, hogy 15 éves korában tudta meg zsidó származását, cionista időszakában a Szochnuttal ment például Izraelbe. Nem a kollektív identitást, hanem az egyén politikai gondolkodását tartja fontosnak. „Államellenes voltam és most is az vagyok”. Erre „bizonyítékként” hozta fel, hogy harminc évvel ezelőtt György Péter tőle akart anarchista feliratú pólót venni. Számára a zsidó identitás része, hogy független legyen a hatalomtól, ugyanis mindenek előtt a szabadságban hisz.
György Péter azt mondta: úgy nőtt fel, hogy nem volt identitása. „Köztem és a világ között könyvek vannak, más nem is érdekel” – ebben a szemléletben éldegélt boldogan. Sem osztálytudata, sem vallása nem volt.
Seres szerint az identitás a korszellemtől függetlenül alakul ki, Visky pedig úgy vélte, hogy a zsidó ellenességnek teológiai tudáshiány is az oka. „Én nem tudom alapból, ki zsidó, ki nem, szoktak figyelmeztetni, hogy itt, Budapesten ezt kell tudni.” Szerinte sajnálatos, hogy Magyarországon nincsenek konzervatív keresztények, csak jobboldaliak, a két fogalom pedig nem ugyanaz: a jobboldali keresztény hite fölé helyezi az identitást, a konzervatív keresztény nem tesz ilyet. „Édesapám a börtönben fedezte fel, hogy mi, keresztények a holokausztban a tettesek oldalán álltunk” – jelentette ki Visky. György Péter szerint is alig van itthon konzervatív ember, ugyanis minden jobboldali csoportot, jelképet (kokárda, magyar zászló), kifejezést (polgár, haza) a Fidesz kisajátított, így a lakosság nagy része nem szabadon választja meg identitását. Seres szerint sem jobboldal, sem valódi konzervativizmus nincs nálunk, sőt baloldaliak és liberálisok sincsenek. „Történelmileg úgy alakult, hogy a zsidók itthon baloldaliak, holott máshol vannak konzervatív, sőt jobboldali zsidók is” – tette hozzá. Visky ezek után a szorongásról beszélt és a kettős állampolgárság ügyéről. „Miért nem állt velünk senki szóba a népszavazáskor?” – tette fel költői kérdést. Majd aktuálpolitikai síkra terelődött a beszélgetés. György Péter kijelentette, a magyar baloldal megszűnt, a régi, berögzült hazugságok és rutinok nem működnek már, újra kell kezdeni az építkezést. „Aki beléjük helyezi a bizalmat, az nagyon bátor.”
A legerősebb mondatokat ezen az estén Visky Andrástól lehetett hallani, a közönség többször nevetett (ön)ironikusságán. Bölcs, higgadt, szerény kijelentései, őszinte, intim történetei családjáról, múltjáról meghatódottságot és talán reményt is adtak a közönségnek.
