A kormánnyal nem ellenséges személyiségek is bírálják a Szabadság térre tervezett német megszállási emlékművet. Ezúttal Jelenits István piarista szerzetes, Budapest új díszpolgára szólalt meg a témában. A katolikus pap Borókai Gábor elemézésére reagálva azt mondta, sajnos még a kritikusok szerint felrótt “ravaszság” sem árad a szobortervből, Jelenits inkább attól tart, hogy semmi sem „árad” belőle, s ez talán még nagyobb hiba.
„A II. világháborúnak áldozatai voltak az angolok által lebombázott német városok lakosai is, de a Magyarországon elesett szovjet katonák is, azok a németek is, akik a budai várat védték, aztán megpróbáltak kiszökni onnan, de elfogták és halomra lőtték őket a szovjet katonák.
Cikkének második oszlopában ezt olvasom: »A szoborállító kormányzat nem látszik mást tenni, csak emlékeztetni, hogy 1944. március 19-én Magyarország elvesztette a szuverenitását, így állami szervei döntési szabadságukban és cselekvőképességükben korlátozottakká váltak«. Nos, ezt a mondanivalót az említett felirat egyáltalában nem fejezi ki. Terveznek talán valami más, hosszabb feliratot is a készülő műre, vagy az ön által ilyen gondosan/pontosan megfogalmazott szándék kifejezését teljesen a szobrászra bízták? Szobrász legyen a talpán, aki néma alakokkal egy ilyen konkrét és bonyolult mondanivalót valóban közérthetően ki tud fejezni!
Egyáltalán, kötve hiszem, hogy – akár egy hosszú és bonyolult felirattal is – bármilyen szobor (szoborcsoport) alkalmas lehet egy ilyen árnyalt mondanivaló kifejezésére. Ön hosszasan értelmezi a műalkotást. A járókelőknek magyarázat nélkül kellene megértenie annak súlyos mondanivalóját! (…)
Ön azt panaszolja, hogy a kritikusok szerint a szobortervből »árad a ravaszság«. Én inkább attól tartok – így látatlanban –, hogy semmi sem »árad« belőle, s ez talán még nagyobb hiba. Újra csak oda jutunk: ha a szoborállítóknak valóban az a mondanivalójuk, amit ön olyan szépen és körültekintően megfogalmazott, akkor ennek a bonyolult mondanivalónak kifejezésére aligha lehet szobrot alkotni. Legföljebb egy nonfiguratív alkotásra rá lehet írni az említett mondatot.
Ön azt is állítja, hogy szovjet megszállási emlékmű nincs Budapesten. Ez meglepett, mert más elnevezéssel ugyan, de épp ilyesminek hittem a Gellért-hegyen felállított felszabadulási emlékművet. Megvallom, emiatt diákkoromban évekig föl se mentem a Gellért-hegyre. (…)
Egy tanár megjegyzése: egy nemzet történelmi tudatának formálására nem szobrok, hanem jól megírt tankönyvek valók.”
Forrás: hetivalasz.hu + mandiner.hu