Egy elfeledett Schindler-sztori, amit valós események ihlettek: csak ebben az esetben Schindlert Si Kaddour Benghabritnak hívták és többek között zsidókat mentett a II. világháború idején. A történetről nemrég egy francia játékfilm is készült, amely letölthető a cikk végén.

Egy történet, amely kimaradt a történelemkönyvekből. Igaz történetet mesél el egy nemrégiben készült francia film, a Les Hommes Libres (Szabad emberek): a nácik által megszállt Párizsban, a II. világháború idején muszlimok adtak menedéket francia zsidóknak. Egy elfeledett Schindler-sztori, amit valós események ihlettek: csak ebben az esetben Schindlert Si Kaddour Benghabritnak hívták, aki a párizsi Nagy Mecset vezetője volt egészen 1954-ig.

Ki gondolná, hogy egy mozaikokkal borított erődítmény és a körülötte elterülő gyönyörű díszkert alatt egy városnegyednyi területen, a mecset földalatti pincerendszere egykor menedékül szolgált mind a francia ellenállóknak, mind a zsidóknak, akik akár muszlim személyazonossági iratokhoz is juthattak itt. Eközben a fejük felett Benghabrit, a bölcs algériai születésű vallási és politikai vezető, idegenvezetést tartott a náci tiszteknek és feleségeiknek a mecsetről, akiknek fogalmuk sem volt arról, mi folyik közvetlenül a lábuk alatt.

Egy észak-afrikai zsidó, Albert Assouline, aki megszökött a német fogolytáborból, meg is írta tapasztalatait a mecsetben való bujkálásról:

„Körülbelül 1700 ellenálló talált menedéket a pincerendszerben. Ezek között voltak muszlim szökevények, keresztények és zsidók is. Az utóbbiak voltak messze a legtöbben.”

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy véletlenszerűen alakult úgy, hogy a mecset menedéket nyújtott a zsidóknak, talán ezért maradtak erről fenn csupán homályos emlékek. Néhányan azt állítják, több ezer zsidót mentettek meg, mások azt, hogy pár tucatot. 2006-ban Robert Satloff, a Washingtoni Közel-Kelet Intézet igazgatója készített egy interjút a mecset jelenlegi vezetőjével, Dalil Boubakeur-rel, aki azt állítja, hogy valószínűleg közel 100 zsidó kapott muszlim személyazonosságot a mecsettől. Satloff bemutatott egy 1940-es külügyminisztériumi dokumentumot is, amelyet a Francia Archívumban talált, és amelyből kiderült, már a nácik is gyanakodtak arra, hogy a mecset vezetői zsidókat látnak el hamis személyazonossággal.

Simon Hilali, egy szefárd zsidó volt a mecset leghíresebb menekültje, aki úgy élte túl a holokausztot, hogy egy Salim nevű arabnak adta ki magát Benghrabit segítségével. Később a legnépszerűbb arab-nyelvű énekes lett belőle. Hilali nekrológjából kiderül, hogy a németeknek annyira gyanús volt a zsidó zenész, hogy bizonyítékul Benghrabit rávésette Hilali kitalált nagyapjának a nevét a párizsi muzulmán temető egyik névtelen fejfájára.

A film rendezője, Ismael Ferroukhi most az iskolákban való vetítéséért lobbizik. „Ez a film tisztelgés azon emberek előtt, akik láthatatlanok maradtak a történelemben” – nyilatkozta a New York Timesnak. „Egy másik valóságot mutat meg, amikor még muszlimok és zsidók békében éltek egymás mellett. Büszkén kell erre emlékeznünk.”

A Les Hommes Libres letölthető az iTunes-ról.