A zsidóság egy
A Találkozás Sátrának építésében minden zsidó részt vett az Örökkévaló parancsára. Mert lehetünk vallásosak vagy nem-vallásosak, cionisták, posztcionisták vagy anticionisták, választottuk a judaizmust vagy beleszülettünk; mindegy. Egy számít: mindahányan a zsidó civilizáció tagjai vagyunk. Vajákhél hetiszakasz.
„Összegyűjtötte (váJákhél) Mózes Izrael gyermekeinek egész közösségét és szólt hozzájuk: Ezek azok a dolgok, amiket az Örökkévaló megtenni megparancsolt.” (S’mot 35:1) – Az Örökkévaló első utasításában szócsövén, Mózesen keresztül felszólítja az egész közösséget a szombat megtartására, majd mindahányukat bevonja az építkezésbe. A nők, amint meghallották a szót, összegyűjtötték karláncaikat, gyűrűiket, ékszereiket, hogy beolvasszák az aranyat a Sátorhoz. A férfiak egy halomra hordták a bőröket és az ezüstöt, és mindenki, akinél fa-anyag volt otthon, azt a közösség részére felajánlotta. A Tóra szavaival: „És jöttek, minden ember, akit szíve rávitt és mindenki, akit lelke arra ösztönzött, elhozták az Örökkévaló ajándékát a gyülekezés sátorának munkájához és minden szolgálatához és a szent ruhákhoz” (S’mot 35:21).
Férfiak, nők, fiatalabbak, idősebbek, szegényebbek, gazdagabbak egyaránt egyenlő hasznossággal járulnak hozzá a Találkozás Sátrának felépítéséhez, hogy a sekhina, az isteni jelenlét fizikailag is része legyen közösségük mindennapjainak: nem véletlenül származnak a miskan (hajlék) és a sekhina szavak ugyanabból a s-k-n gyökből, ami megegyezik az arab sz-k-n gyökkel is.
Számomra hetiszakaszunk egyik fő üzenete a zsidóság egysége. Tartozhatunk a reform vagy a konzervatív irányzatokhoz, az ortodoxiához vagy egyéb csoportokhoz; lehetünk vallásosak vagy nem-vallásosak, cionisták, posztcionisták vagy anticionisták, választottuk a judaizmust vagy beleszülettünk; mindegy. Egy számít: mindahányan a zsidó civilizáció tagjai vagyunk.
A minap egy reform és konzervatív zsidókból álló nemzetközi csoportot vittem a Dohány utcai zsinagógába sáhriszra, megmutatni nekik a neológ rítust, ezt az echte hungarikumot.
Miután megérkeztünk, és lassan elhelyezkedtünk a padokban, egyszer csak odabotorkált a samesz és aggódva így szólt: „Azt ugye tudják az urak, hogy ez egy neológ templom és itt orgona van?” Tudtuk. És aztán mi, az ortodoxnak nézett reform és konzervatív zsidók együtt imádkoztunk neológ testvéreinkkel a Dohányban – aminek a homlokzatán egyébként éppen egy, a Találkozás Sátrára vonatkozó idézet olvasható: „és készítsenek nekem hajlékot, hogy lakhassak közöttük.” (S’mot 25:8).
Lehet, hogy csoportunk tagjai a „Ma tovu ohalekha, Jaakov, miskenotekha, Jiszrael” (Mily szépek a sátraid, Jákob, hajlékaid, Izrael”) után magukban azt is elmondták, hogy „Ma tovu ohalajikh, Lea, miskenotajich, Ráchel” („Mily szépek a sátraid, Lea, hajlékaid, Ráchel”), de végsősoron ugyanahhoz az Egy Istenhez imádkozunk, ugyanannak az Egy Istennek a szentélyét építjük minden nap, a Találkozás Sátrának jogutódjaiban, zsinagógáinkban és életünk egyéb színterein… „és a hajlék eggyé lett.” (S’mot 36:13)
Mindannyian jól tudjuk, hogy a lakatlan szigetre vetett zsidó rögvest két zsinagógát épít, hogy legyen olyan is, ahová semmi pénzért be nem tenné a lábát. Az is igaz, hogy két zsidónak minimum három véleménye van. De lássuk be, nemcsak az Örökkévaló egy.
A szerzőről:
Langer Ármin a berlini rabbiszeminárium rabbijelöltje. 2013-ban végzett filozófia-vallástudomány szakon az ELTE-n, a Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség vezetőségi tagja, a Limmud önkéntese. 2012 és 2013 nyarán a jeruzsálemi Conservative Yeshiva intézményében tanult, 2013 ősze óta pedig a berlini Abraham Geiger Kolleg rabbiképzőn rabbijelölt, valamint a Potsdami Egyetemi zsidó teológia szakos hallgatója.
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
