A JDate zsidó társkereső oldal nagy mértékben hozzájárul a zsidó közösségek fennmaradásához, ráadásul még, a non-profit szervezetekkel ellentétben, nyereséget is termel.
Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy sok millió jótékonyságból származó dollárt költöttek már a csökkenő lélekszámú zsidó közösségek problémájának megoldására. De ha visszatekintünk az elmúlt évtizedre, akkor mi volt számszerűsíthetően a legnagyobb hatással arra, hogy zsidók találkozzanak egymással, összeházasodjanak és gyereket csináljanak? A Hillel? Talán a Birthright? Nos, egyik sem.
A JDate továbbra is messze a legjobb eredményeket produkálja, amikor felmerül a zsidó folytonosság dilemmája, és ami igazán figyelemre méltó, hogy a cég még pénzt is csinál ebből. A JDate világszerte évi 750 ezer aktív felhasználóval büszkélkedhet, ennek majdnem a harmada – negyedmillió szingli zsidó – nagyjából 30 dollárt fizet havonta a prémium szolgáltatásokért.
A JDate is úgy kezdte, mint ahogy a többi vállalkozás: az alapítók felismertek egy egyéni fogyasztói igényt, amelyhez egy célzott fogyasztói terméket készítettek. Ott voltak a zsidó szinglik és szerettek volna maguknak hasonló háttérrel rendelkező párt találni, de nem tudtak. Hogy ezt a problémát megoldja, a JDate egy felhasználóbarát terméket készített, és ez a termék annyira jó lett, hogy az emberek hajlandóak érte még fizetni is.
1997-ben, amikor a JDate elindult, az egyedülálló zsidóknak csak elhanyagolható része használta párkeresésre az internetet, mivel ez egy új és idegen közegnek számított. Ahhoz, hogy a JDate növekedhessen egy globális brandet kellett építenie. Az elképesztő márkaépítésnek és marketingnek köszönhetően a vállalkozás globális kulturális tényezővé vált, vagyis a szingli zsidók a világ minden táján használják a JDate-et.
Na de miből finanszírozták mindezt?
Elsősorban a JDate ügyfeleitől származó profitból tudott a vállalkozás ilyen rendkívüli növekedést produkálni, mivel minden előfizető jövedelmet termel, amelyből aztán a JDate képes továbbfejleszteni a terméket. A hangsúly a kezdeti kockázatvállaláson, az ügyfelek megtalálásán, majd azok kielégítésén volt. Az elégedett felhasználók pedig további profitot hoztak a cégnek. Ez pedig pont az ellentéte a hagyományos jótékonysági szerveződéseknek, ahol az ügyfél és a bevételi forrás különbözik, ezért aztán a non-profit szervezetek elsősorban a támogatóknak próbálnak kedvezni, hiszen ha elveszítik a bevételi forrásukat, akkor nem tudnak tovább működni. A JDate viszont nem függ a támogatások nagyságától, csak a felhasználók számától.
Ha másfelől nézzük: képes lett-e volna a JDate non-profit vállalkozásként hasonló sikereket elérni? A válasz egyértelműen az, hogy nem. Egy olyan weboldal, amely az adományozóknak és a felhasználóknak is „udvarolni” próbál, egyikük igényeit sem tudja majd kielégíteni, különösen egy olyan kiélezett piacon, mint az online társkeresés. Egyetlen non-profit szervezet sem lenne képes több tízmillió dollárt marketingre költeni, mint ahogy azt a JDate teszi, amelynek viszont ez hétszeresen is megtérül. Azt azért szögezzük le, hogy bár a JDate egy lenyűgöző esettanulmány, ez semmi esetre sem jelenti azt, hogy a non-profit szervezetek ne végeznének csodálatos és fontos munkát a közösségük számára. A társadalmi problémák többségére ugyanis egyszerűen nincs profitorientált megoldás.
A szerző: Sam Z. Glassenberg, Izrael vezető videojáték-gyártó cégének vezérigazgatója.
Forrás: forward.com