Egy zsidó feministákból álló szervezet tagjai úgy gondolják, hogy nőként is joguk van ugyanúgy imádkozni a Siratófalnál, mint a férfiaknak. Ezt viszont az ortodoxok nem nézik jó szemmel, és mindent megtesznek ez ellen.
Meglepően nyugodt körülmények között ünnepelhette megalapításának huszonötödik évfordulóját a Siratófal asszonyai elnevezésű szervezet. A zsidó feminista csoport tagjai ugyanis minden ros chodes (zsidó hónap első napja) reggelén a Siratófalhoz vonulnak imádkozni, ahol ilyenkor enyhén szólva elszabadulnak az indulatok. A falnál az ortodox imarend van érvényben, a Siratófal asszonyai viszont sajátos módon, nő létükre tfilinnel, tálittal, Tórát olvasva, ráadásul hangosan imádkoznak. Vagyis pontosan úgy, ahogy a férfiak szoktak, ez pedig teljesen szembe megy az ortodoxok által szigorúan betartott hagyományokkal.
A Siratófalat látogató ortodoxok különböző módokon fejezik ki nemtetszésüket, az egyik ilyen alkalommal például a rendőrségnek könnygázt kellett bevetnie a hevesebben tiltakozók megfékezésére.
A Siratófal asszonyai szervezet huszonöt évvel ezelőtt, 1988 decemberében jött létre, ekkor tartották Jeruzsálemben az első Nemzetközi Zsidó Feminista Kongresszust, amelynek résztvevői – nagyjából száz nő – a Siratófalhoz mentek, hogy a fentebb vázolt módon imádkozzanak. Mivel ez a kísérlet már akkor heves ellenállásba ütközött, ezért úgy döntöttek, hogy minden ros chodes reggelén ellátogatnak a falhoz, és közösen, az általuk választott módon fognak imádkozni a Siratófal női szakaszában.
Ezzel kezdetét is vette a Siratófalért folytatott küzdelem, amelyet az ortodoxok a szerintük létfontosságú hagyományok megőrzéséért, a zsidó feministák pedig a szabad vallásgyakorlásért folytatnak elég kitartóan. A Siratófal asszonyai szerint ugyanis „minden zsidó nőnek joga van szabadon imádkozni a zsidóság legszentebb helyén, és minden vallási közösségnek joga van a saját szokása szerint imádkozni a Siratófalnál”.
A zsidó feministák ennek jegyében folytatták tevékenységüket, és minden hónap elején rendre megérkeztek a Siratófalhoz imádkozni. Az ortodoxok pedig a lekülönbözőbb módokon próbálták megzavarni őket, a hangos szidalmaktól kezdve az emberi ürülék hajigálásán át egészen a fizikai erőszakig bármilyen eszköz belefért a „provokátorok” elűzésébe. Mivel a rendőrség nem sietett az imádkozó nők védelmére kelni, ezért a Siratófal asszonyai néhány tagja 1989 márciusában a Legfelsőbb Bírósághoz fordult, hogy az engedélyezze a számukra az imádkozást és a Tóra olvasását a falnál. A bíróság továbbpasszolta az ügyet az államnak, egyben ideiglenesen meg is tiltotta a nőknek, hogy Tórával és imalepellel imádkozzanak a Siratófalnál. Közben az amúgy ortodoxok által képviselt állami szervek szintén arra jutottak, hogy a falnál nincs helye a hagyományostól eltérő imádkozási szokásoknak.
A Siratófal asszonyai más feminista szervezetekkel együtt folyamatosan beadványokkal bombázta a bíróságot, amely végül is 2000 májusában elismerte, hogy a nőknek is joguk van a Siratófalnál hangosan imádkozni és tálitban Tórát olvasni. Azonban a megfelelő kivitelezést az államra hárította, amely viszont fellebbezett a döntés ellen, így végül a Legfelsőbb Bíróság 2003 áprilisában megváltoztatta korábbi döntését, és úgy határozott, hogy a Siratófal asszonyai csak a fal területén kívül eső Robinson-boltívnél ölthetnek magukra tálitot és olvashatnak a Tórából.
A feminista csoport tagjai így a fenti határozatnak megfelelően jártak, és először a Siratófal női szakaszán imádkoztak tálit, tfilin és Tóra nélkül, majd átvonultak a számukra kijelölt terültre, és ott olvastak fel a Tórából. A Siratófal rabbijának nyomására azonban a rendőrség egyre sűrűbben és egyre szigorúbban kezdte el ellenőrizni az imádkozni érkező feminista nőket, ezek a „vegzálások” pedig sokszor letartóztatásokhoz vezettek.
Az imáról, bilincsben elvezetett nők látványa viszont egyre nagyobb nyilvánosságot kapott, és egyre nagyobb támogatottságot hozott a szervezetnek. Az izraeli közvéleményt addig ugyanis nem igazán mozgatta meg a Siratófal asszonyainak az ügye.
A 2010-es évekre a feminista csoport megsokszorozta a tagságát, az imákhoz egyre több izraeli nő csatlakozott. Egyes imákra már parlamenti képviselőnők is érkeztek, máskor pedig azok a katonák jöttek szimpátiájukat kifejezni, akik 1967-ben részt vettek a Siratófal felszabadításában. Egyre jobban megerősödtek azok a hangok is, miszerint az ortodoxok kisajátították a Siratófalat, és szükség lenne egy újabb „felszabadításra”.
Tavaly áprilisban aztán az egyik csoportos letartóztatás kapcsán a bíróság kimondta, hogy nem volt alapja az imádkozó nők letartóztatásának, ugyanis jogukban áll a Siratófalnál saját szokásuk szerint imádkozni.
