„Mesügene Rebele”, „Schlesinger egy nagy marha!”, „Megcáfolom!”, „Inkább jiddisül akarunk tanulni, nem magyarul!” – ilyen és ehhez hasonló kijelentéseket találtunk számos, most előkerülő héber Bibliában. Az elkövetők feltehetően a századfordulón voltak gyerekek Budapesten és Biblia óra közbeni érzéseiket rögzítették a könyvek hátoldalain.
De nem csak az akkori gyerekek kézírásai maradtak ránk. Sok héber Bibliát úgy adtak ki a 19. század végén, hogy minden nyomtatott lap közé bekötöttek egy üres lapot is, jegyzetelés céljából. Számos olyan kiadvány került elő, ahol a volt tulajdonos, csodálatos héber folyóírással jegyezte le az adott passzussal kapcsolatos gondolatait. A leggyakoribb széljegyzetek azonban sokszor kibogozhatatlan firkák a borítón, számadások és a tulajdonos latin betűs aláírás-gyakorlatai.
Lassan két hónapja, hogy a tavaly májusban elkezdett könyvtár restaurációs projektben megindult a héber nyelvű könyvek rendezése. Bár még a munka elején járunk, de már most jól látható, hogy a két legnagyobb csoportot a Bibliák és az imakönyvek adják. Az arányokból pedig az látszik, hogy feltehetően Magyarország legnagyobb héber Biblia és imakönyv gyűjteménye található az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem falai között.
A legtöbb Biblia jellemzően az Osztrák-Magyar Monarchia területéről, Bécs-Prága-Budapest-Lemberg-Vilna került elő. Legnagyobb csoportjukat eddig, a „Kitvé Kódes” magyarul „Szent Iratok” című Bibliák adják. Ezek a Monarchia három nagy központjában, a Bécs-Budapest-Prága háromszögben kerültek kiadásra. Érdekességük, hogy bár ugyanazt a szedéstükröt használják, kis dolgokban mégis különböznek. Az alábbiakban kifényképeztük Jób könyvének illusztrációit a különböző Monarchia központok kiadásaiból. A képeken megfigyelhető, ahogy az ábrázolások egyre konzervatívabbakká válnak. Mindegyiken Jób és fiai láthatók, ahogy néznek az ég felé. A legengedékenyebb bécsi kiadásban, Jób igencsak lepra sújtott, viszont vigasztalásul, az Örökkévaló kiinteget a felhők mögül. Pesten, a Löwy család által kiadott példányon Jób már kevésbé leprás, de Isten is visszahúzódott az egekbe, helyén a Nap sugarai ragyognak Jóbra. A harmadik, szintén bécsi kiadás – itt Jóbon már nem is látszik a betegség, talpig be van öltözve és az Örökkévalót helyettesítő Nap sem süt már olyan erősen. A képek mellett érdekes még a Kitvé Kódes kiadásokban megjelenő fordítás nyelve/tipográfiája is. A Pestiekben, az 1860-as években, jellemzően gót betűs német, a bécsiekben és a prágaiakban ezzel szemben héber karakteres német szöveget találunk a héber főszöveg mellett.
