Bizalom, ajándékba – Trumá hetiszakasz
Néhány hét hallgatás és tapasztalás után ebben a hetiszakaszban eljött az aktív cselekvés ideje. Bár a Tóra szövegében a legtöbb figyelmet a pusztai Szentély fizikai megépítéséhez szükséges munkafolyamatok és a felhasznált anyagot kapják, másféle építkezésről is szó esik…
Két héttel ezelőtt olvastuk a Kinyilatkoztatás történetét (Jitro), amikor Izrael népe megismerte a Tíz parancsolatot, múlt héten pedig polgári törvényeket ismertette a Tóra (Mispatim).
A Trumá hetiszakasz elején az Örökkévaló felszólítja népét, hogy mindenki – lehetőségeihez, avagy szívéhez mérten – adjon adományt, ajándékot, hogy felépülhessen a sivatagi Hajlék, azzal a céllal, hogy az Örökkévaló népe között lakozhasson. Az Örökkévaló nem határozza meg, hogy kinek mit kell beleadni, tapintatosan engedi, hogy mindenki az érzései szerint vállaljon szerepet kapcsolatuk építésében. Mindenkitől el kell fogadni azt, amivel hozzá szeretne járulni, hiszen csak így fogják mindannyian kicsit a sajátjuknak is érezni a Szentélyt. Maga az építés is egy közösségi élmény, közösségben nyernek csak értelmet a korábban megismert parancsolatok is.
Az égő csipkebokor, a tíz csapás, az egyiptomi kivonulás, a tenger kettéválasztása és a többi csodatétel után most az Örökkévaló és népe kapcsolata intimebb irányban halad tovább. Már nem csodatételeken és bárki által könnyen megtapasztalható, látványos élményeken keresztül élik meg viszonyuk. Már bíznak egymásban. Ha az ember hisz, bízik valakiben akkor ennek megéléséhez már nincs szüksége nagy tettekre, teatralitásra, csupán óvnia, védenie kell a bizalom valódi alapját. Az Örökkévaló bízik népében, a kezükbe adja lakhelyét, a nép pedig már felismerte, hogy az Örökkévaló nem azáltal létezik, hogy hisznek benne. Ha bíznak, hisznek benne az saját maguk számára ad biztonságot és támogatást. A hit és bizalom nem annak jó, akiben bíznak, hanem annak, aki nyugodtan tud bízni valakiben anélkül, hogy ellenőriznie kéne, ott van-e még. Az Örökkévaló nem izgult, hogy bármikor hajléktalanná válhat, népe pedig csodatettek nélkül is tudta, hogy bármikor számíthat rá. Bíztak egymásban, mert a gondoskodás és a törődés nem volt feltételekhez kötött.
Csak akkor válhat a sátor az Örökkévaló valódi otthonává, ha megkapja benne a bizalom mellett a tiszteletet, a csendet és a háborítatlanságot. Minél jobban bízik benne népe, annál inkább tudniuk kell, hogy a külsőségek és díszített sátorfalak mögött, az aranyozott frigyláda belsejében van az a tartalom, ami a bizalom alapja.
Könnyű azt remélni, hogy az Örökkévaló mindenhol ott van. Valójában csak ott van jelen, ahova beengedik, ahol helyet kap. Mindabban, ami sokak szerint tán valótlan, akkor tudunk igazán bízni, ha helyet építünk neki életünkben, helyet építünk neki saját szabadságunkban.
Még több Kibic
Senki sem magyarázza jobban a Tórát ezeknél a 12 éves ikreknél
Saul és Joel ikerek, 12 évesek és azt találták ki, hogy minden héten egy rövid videóban mesélnek az éppen aktuális hetiszakaszról. Eddig az első két szakasz, a Brésit, illetve az eheti Noách magyarázata készült el.
Napi Tóra: Luz, avagy a zsidó csont
Bölcseink szerint a Luz szimbolizálja a szellemi és a fizikai világ találkozását, és éppen emiatt táplálható egy olyan étkezés segítségével, melynek ideje a szombat kimenetele után, vagyis a szent és profán találkozásakor van.
Napi Tóra: minden nemzedéknek olyan vezetője lesz, mint amilyet érdemel
Noéval kapcsolatban gyakran felmerül a „relatív cádik” fogalma, kérdés, hogy csupán kora alacsony erkölcsi színvonalának köszönhetően érdemelte ki a cádik jelzőt, vagy inkább különösen nagy teljesítmény az övé, mert a legnehezebb időkben is képes volt igaz ember maradni?
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
