Január 31-én kilencvenéves a Budapesten született Lukács János Albert, vagy ahogy világszerte ismerik: John Adalbert Lukacs magyar-amerikai történész, író. Ez alkalomból jelentette meg A XX. század rövid története című új könyvét az Európa Kiadó.
Lukacs – önmaga értékelése szerint – nem is konzervatív, hanem “reakciós”. Mint magyarul is megjelent önéletrajzi kötetében, az Egy eredendő bűnös vallomásaiban (2001) írja, a reakcióst az különbözteti meg a konzervatívtól, hogy a megőrzés pártján van ugyan, de nem nacionalista.
Magyar-amerikai kettős kötődését Lukacs természetesnek veszi: angolul ír, beszél, számol, gondolkodik és álmodik, ámde magyarul érez. “Nekem Magyarország a hazám, és Amerika az otthonom. Én Magyarország fia vagyok. De tovább megyek. Az előbb azt mondtam, magyarul érzek. Ez az érzés olyan valami, amit az ember csak az anyjától kaphat. Innen nézve Magyarország az anyám, Amerika a feleségem.” – vallotta egyik interjújában.
A XX. század rövid története
John Lukacs új könyvében, A XX. század rövid történetében mintegy dióhéjban foglalja össze a huszadik század krónikáját – két világháborúját, hidegháborúját, a nemzetek és vezető politikusaik törekvéseit. A lendületes elbeszélésbe szövődő fő motívumok elválaszthatatlanok a szerző olyan „vesszőparipáitól”, mint a liberalizmus visszaszorulása, a populizmus és a nacionalizmus előretörése, a technika vívmányai és veszélyei, illetve a földkerekség folytatólagos demokratizálódása.
A történelmi huszadik század 1914-ben, az első világháborúval kezdődött, és hetvenöt évvel később, a Szovjetunió birodalmának 1989-es összeomlásával végződött. Ez a rövid évszázad az európai dominancia végét, az amerikai hatalom és befolyás világszerte érvényesülő erősödését hozta magával. A huszadik század amerikai évszázad – talán az amerikai évszázad – volt. Lukacs behatóan vizsgálja a nemzetiszocializmus jelenségét (közben emlékeztet bennünket arra, hogy a nemzetiszocialista pártok túlélték az évszázadot), Hitler kizárólagos felelősségét a második világháborúért, valamint a sorsdöntő szerepet, amelyet elszánt ellenfelei, Churchill és Roosevelt játszottak. Németország 1939-től 1942-ig közelebb jutott a háború megnyeréséhez, mint sokan feltételezik.
Polgári családból származik, édesapja orvos volt. Tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem történelem szakán kezdte meg, a második világháború idején zsidó származású édesanyja miatt munkaszolgálatra hívták be, ahonnan megszökött. Sikerült túlélnie a háborút, Budapest bombázását. Miután a szovjet jelenléttől nem várt semmi jót, 1946-ban emigrált, tanulmányait a Cambridge-i Egyetemen fejezte be.
Élete
Az Egyesült Államokban telepedett le, 1947-től 1994-es nyugdíjazásáig Philadelphiában, a Chestnut Hill College történészprofesszora volt. Évekig adott elő vendégprofesszorként a La Salle Főiskolán, a Columbia Egyetemen, a Pennsylvaniai Egyetemen, a Toulouse-i Egyetemen, a Johns Hopkins Egyetemen, a Fletcher Jogi és Diplomáciai Főiskolán, valamint a Princeton Egyetemen. 1991-től szülőhazájában, Magyarországon is tanított a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen és az ELTE-n.
John Lukacs fő kutatási területe a második világháború története, kedvenc műfaja a közérthető, mégis magas nyelvi és szakmai színvonalon álló esszé. Több száz tudományos cikket, húsznál is több könyvet publikált, ez utóbbiak jó része magyarul is napvilágot látott. Első jelentősebb munkáját 1953-ban adta ki Nagyhatalmak és Kelet-Európa címmel. 1961-es, A hidegháború története című művét a hidegháborús korszak máig egyik legjobb elemzésének tartják, ezt 1966-ban bővített változatban jelentette meg.
Művei
Európában különösen népszerű az Utolsó európai háború (1939-1941), valamint az 1945: Nulla év című alkotása. 1984-ben adta ki Az Egyesült Államok huszadik századi története című összefoglalását, 1988-ban pedig a magyar főváros múltjáról írt Budapest 1900 című könyvében. A párviadal című műve a Churchill és Hitler közötti, 1940. május-júliusi nyolcvannapos “párbajról” szól, és egyben a második világháború egyik legizgalmasabb szakaszának dokumentumokon alapuló krónikája.
1997-ben került a könyvesboltokba A történelmi Hitler című munkája, amely nem Hitler-életrajz, hanem a náci Harmadik Birodalom vezéréről megjelent biográfiák elemzése, de vizsgálja Hitler személyiségét és gondolkodását is. Számos történetfilozófiai és önéletrajzi jellegű esszét is publikált, kiemelkedik közülük a Lukacs által is legjelentősebbnek tartott A történelmi tudat, avagy a múlt emlékezete című munka (2004).
Lukacs több írásában érinti a Trianon-problematikát: egyetért azzal az állásponttal, hogy Magyarország történetének legnagyobb tragédiáját az ország területét egyharmadára, lakosságát felére csökkentő Trianon jelentette, ugyanakkor figyelmeztet arra, hogy nemcsak külső, hanem belső okok is közrejátszottak a Magyarországra kényszerített béke-megállapodás megszületésében. Több írásában foglalkozott a történelmi traumák miatt sérülékeny, önbizalom-hiányos mai helyett egy “új magyar alkat” kialakulásának lehetőségével.
Díjai
John Lukacsot 1977-ben megválasztották az Amerikai Katonai Történelmi Szövetség elnökének. Munkásságát az Egyesült Államokban 1991-ben Ingersoll-díjjal, 2001-ben George Washington-díjjal jutalmazták. Magyarországon 2001-ben megkapta a Corvin-láncot, 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét a Csillaggal, 2012-ben pedig Magyar Örökség Díjjal tüntették ki. Több egyetem is díszdoktorává fogadta, 2009-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemtől kapott díszdoktori elismerést.
Forrás: mti + kibic.hu
