A Tórában harminchatszor szerepel “az idegent ne gyötörd” parancs. Ma, 2014-ben Magyarországon, az Egyesült Államokban, Izraelben és szerte a Földön többé nem az elnyomott szerepében vagyunk, lehetőségünkben állna minél aktívabban kifejeznünk szeretetünket az idegen felé.
Mispátim: már a nevéből (mispát – törvény) is kiderül, hogy minden hobbijogász zsidó kedvenc parasája ez. Van itt szó munkajogról, polgári jogról, bíróságokról, étkezési szabályokról – itt fordul elő az ominózus „szemet szemért, fogat fogért” elv is (S’mot 21:24) –, no meg a legkülönbözőbb halálnemek, amiket lelkesen tálal a Tóra. Ám ami engem most a leginkább foglalkoztat a hetiszakasz repertoárjából, hála az izraeli aktuálpolitikai eseményeknek, az egyik negatív parancsolat: a köztünk élő idegen jogai tiprásának a tilalma.
„És az idegent ne gyötörd, és ne nyomd el őt; hiszen idegenek voltatok Egyiptom országában.” (S’mot 22:21) – A Talmud rabbijai számára évszázadokon át elképzelhetetlen volt egy olyan helyzet, ahol a zsidók vannak többségben, így nagyon sokáig a szövegben szereplő idegen (gér) szót mint betértet (gér cedek) értelmezték (pl. Baba Mecia 4:10). Ők egy más zsidóság-képet éltek meg. A XX. század második felében azonban megváltozott a helyzet: a háború borzalmait túlélő európai zsidók nagy része asszimilálódott, és bekerült a mainstreambe, Izrael megalapításával pedig azt is elmondhatjuk, hogy van már olyan ország, ahol 99%-ban a zsidóság alkotja a társadalmi elitet. Ebben a kontextusban többé semmiképpen sem „a zsidó” a gyenge, így ez a tórai sor más értelmet nyer. Innentől nemcsak a betért zsidóság védelmét követeli meg tőlünk a Tóra, hanem a jogaiktól megfosztott nem-zsidók szeretetét (ahavat gér) is az olyan államokban, ahol a zsidóság a mainstream része… legfőképpen Izraelben.
Mordecai Kaplan rabbi, a vallásos cionizmus egyik első jelentős képviselője már Izrael állam megalapítása előtt figyelmeztette A zsidóság mint civilizáció című könyvében a zsidókat arra, hogy a majdan megalakuló zsidó államban ne engedjenek a nacionalista-soviniszta és rasszista gondolatok csábításának, amint az őket körülvevő nem-zsidók évszázadokon át oly sokszor tették: lebegjen előttük a Herzl által megálmodott zsidó állam képe, ahol az őshonos arabok és az újonnan érkező zsidó és nem-zsidó lakosok egymást tiszteletben tartva tudnak élni. Mindmáig Izrael egyik legnagyobb kihívása az etnikai kisebbségekkel való egyenlő bánásmód – illetve annak hiánya.
Tel-Avivban és Jeruzsálemben hetek óta tartanak az afrikai háborús övezetekből Izraelbe menekülő bevándorlók többezres tüntetései az őket érő embertelen bánásmód ellen: menekültek ezreitől vonják meg a lakhatási engedélyt, veszélybe sodorva ezzel állásukat, családjuk biztonságát, ezrek néznek deportálás elé. Eközben kormánytagok rákos megbetegedésnek titulálják a menekülteket, parlamenti képviselők provokatív felvonulásokat rendeznek a bevándorlónegyedekben, legitimálva ezzel a zsidók által az afrikaiak ellen elkövetett sorozatos gyűlöletbűncselekményeket. Az ENSZ Menekültügyi Szervezete nem győzi a figyelemfelhívó közleményeket kiadni. Nem véletlenül szerepel a Tórában harminchatszor “az idegent ne gyötörd” parancs (vö. Baba Mecia 56 b): az elnyomottból nem egyszer lett már elnyomó.
Ibn Ezra gondolatával élve: a sanyargatás szemtanúi, ha nem cselekszenek, éppúgy bűnösök, mint az aktív tettesek. Január 22-én, éppen a Mispátim hetiszakasz idején szerte a világon lesznek tüntetések az izraeli nagykövetségek előtt, hogy minél többen fejezzék ki szolidaritásukat a Jeruzsálemben és Tel-Avivban tüntető afrikai menekültek ezreivel. Ha Pesten lennék, biztosan vállalnám a budapesti helyszín koordinálását, de így a távolból csak reménykedni tudok, hogyha lesz ilyen esemény, azt zsidók szervezik, akik szülői aggodalommal nézik az Izraelben történteket – nem pedig antiszemiták, akiket a gyűlöleten kívül más nem vezérel.
Mert igenis szükség van a társadalmilag aktív vallásosságra: nem elég szóban dicsérni az Örökkévalót, tettekkel is kell. Ha föltesszük a kérdést, hogy „kedvét találja-e az Örökkévaló kosok ezreiben, olajpatakok tízezreiben?” (Mikha 6:7), a válasz úgyis ez lenne: „Megmondta neked, ember, mi a jó s mit kíván az Örökkévaló tőled, ha csak nem azt, hogy jogot cselekedjél és szeretetet kedvelj és alázatosan járj Isteneddel!” (Mikha 6:8)
Ma, 2014-ben Magyarországon, az Egyesült Államokban, Izraelben és szerte a Földön többé nem az elnyomott szerepében vagyunk, hanem a hatalom oldalán, lehetőségünkben áll minél aktívabban kifejeznünk szeretetünket az idegen felé. Nem véletlenül áll megannyi rabbi, vallásos és nem vallásos zsidó a fekete polgárjogi mozgalmak mellett – jelenleg Izraelben is –, nem véletlenül szállnak ugyanők síkra az azonos nemű párkapcsolatok elismertetéséért, a nők egyenlő jogainak figyelembe vételéért.
Támogassa a Bálint Ház az LMBTQ-fesztivált, legyen még intenzívebb együttműködés a Haver és az Uccu alapítvány között, rendezzen minél több ruhagyűjtést a Szim Salom Hitközség fedél nélküli embertársaink számára. Hiszen szolgák voltunk Egyiptomban, saját bőrünkön tapasztaltuk az elnyomott szerepét (S’mot 23:9) – saját tapasztalatainkból kiindulva tegyünk azért, hogy minél kevesebb embertársunknak kelljen ezt nap mint nap átélnie.
