„… nem hagyhattam csak úgy”

Talán a világ öt legnagyobb zsidó könyvtára közé emeli az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem könyvtárát az a feltáró és rendszerező munka, amelyet Nagy János Ádám vezetésével végez egy kis csapat az itt található iratok és könyvek között. Az outsiderként a zsidó közösségbe csöppent, a 2013-as Hanukatalizátor-díj egyéni kategória nyertesével, Nagy János Ádámmal beszélgettünk.

Nagy János Ádám

Hogy lett belőled könyvtáros?

Nagy János Ádám: Villamosmérnök vagyok és nem lett belőlem könyvtáros, erre a rövid időre már nem váltok szakmát. Viszont olyan értéket, egyedülálló kultúrkincset találtunk az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem könyvtárában (OR-ZSE), amit nem hagyhattam csak úgy rendezetlenül… Sok egyéb más dolog mellett a cégem informatikával és iratkezeléssel is foglalkozik, korábban nagy állami intézmények iratait tettük rendbe, itt is hasonló a feladat.

Honnan hallottál a könyvtárról?

N.J.Á.: Tulajdonképpen csak a judaisztikával foglalkozó szakemberek, például Komoróczy Géza professzor vagy Schöner Alfréd rektor úr volt tisztában a gyűjtemény értékével, jelentőségével. Lógott a levegőben a rendbetétel, de ez hagyományos módon óriási összegbe került volna. Kiszámoltam, hogy hatvan nagyon jól képzett szakember egy éves munkájával lehetne megalkotni a katalógust, és akkor még mindig csak ott tartanánk, hogy minden könyvről tudjuk, hogy micsoda és hol van. Mi egy újfajta technológiával körülbelül harmadannyi idő alatt jutunk el ide.

Hagyományos módszeren a rendes katalogizálást értjük?

N.J.Á.: Azt, amit egy könyvtárosnak megtanítanak az egyetemen: elővesz egy új könyvet, szépen leírja az adatokat, beszakozza, minősíti, ellenőrzi, helyrerakja… Egy működő könyvtárnál ezt így kell csinálni, de ha mi ezt csináljuk, akkor a kiadványok összekeveredhetnek, kész káosz lesz a vége. Ezért arra jutottunk, hogy más koncepcióval kell ezt megcsinálni. Április 17-én kezdtük a munkát, és a ládákban heverő folyóiratokat, újságokat nagyrészt feldolgoztuk. Néhány héten belül mintegy 200 ezer darab folyóirat teljes rendben, a végleges helyén vár majd a kutatásra. Az állomány egy nagyon értékes részének tartom a periodika gyűjteményt, főleg a kelet-európai térségből származókat. Nem hiszem, hogy bárhol a világon található ehhez a gyűjteményhez fogható.

OR-ZSE

És ez az új módszer miben különbözik a hagyományostól?

N.J.Á.: Semmi újdonság nincs ebben, csak más ismert informatikai módszereket használunk innovatív módon. Az adatbázis-kezelési tapasztalatainkból tudjuk, hogy lehet nagy rendezetlen halmazokat földolgozni. Ha a megfelelő anyagi forrás rendelkezésre áll, a folyóiratok három héten belül teljesen készen lesznek, a könyvekkel pedig szerintem egy év múlva végezhetünk. Jelenleg tizenketten dolgoznak a könyvtár feltárásán, ezen kívül van szoftveres kollégánk és matematikusunk is. Irtózatosan nagy munka ennyi szakterületet összefogni.

Sikerült támogatókat találnotok, megvan a szükséges forrás?

N.J.Á.: Jelenleg a cégem saját forrásaiból, vagyis más munkáink hasznából fedezzük a költségeket, de már az első adományok megérkeztek. A Magyarországi Cionista Szövetségtől 1,5 millió forintot, a Miniszterelnökségtől 5 millió forintot kaptunk. Bízunk benne, hogy találunk további támogatókat, illetve a rengeteg pályázat, amelyeken indultunk, hoz majd némi anyagi sikert is. Mindenki nagyon fontosnak tartja azt, amit itt csinálunk, de eddig egy fillért sem kaptunk magánadományokból. Pedig minden forrásra nagy szükség lenne.

Hogy épül fel a könyvtár állománya?

N.J.Á.: Képzelj el marha sok könyvet.

Az megvan.

N.J.Á.: A Pannonhalmi könyvtárat sokan ismerik. 300 ezerre becsülik az ottani kiadványok számát. Itt ennek a másfélszeresét őrzik, nem beszélve a kéziratokról. A világ egyik legjelentősebb rabbiképzőjének, a New Yorkban lévő JTS-nek (Jewish Theological Seminary) a honlapja szerint 460 ezer kiadvány található a könyvtárában. Mi ezen a számon már túl vagyunk, ha beleszámítjuk az aprónyomtatványokat, különlenyomatokat. És akkor a kéziratokat még nem is vettük figyelembe. Irtózatosan nagy mennyiség. Komoróczy professzor úr azt mondta, hogy a világ öt legjelentősebb zsidó könyvtárként számon tartott intézménye között az OR-ZSE könyvtára okvetlenül benne lesz, ha eljutunk a katalógusig, illetve mindenről tudni fogjuk, hogy hol van.

Azt hallottam, hogy a megkezdett és remélhetőleg a jövőben megvalósuló munka „egy olyan szilárd forrás- és tudásanyagot fog hetven év után újra, mindenki számára elérhetővé tenni, ami alapja lehet, egy pozitív, nem a holokauszton alapuló, zsidó identitás tudásbeli megalapozásának.” Ez mit jelent pontosan?

N.J.Á.: Van egy hatalmas, eddig nagyrészt feltáratlan gyűjtemény. Kollégáim szinte naponta találnak a rendezés során eddig ismeretlen tényeket, új információkat, amelyek hozzájárulnak a magyarországi zsidóság kulturális és szellemi gyökereinek mélyebb megértéséhez. Részletesen tudjuk majd, milyen volt az életmód, a gasztronómia, a vallási élet és látható lesz, hogyan változott ez az idők folyamán. Ezen kívül a hazai zsidóság egykor itt működő kiváló szellemi nagyjai, a neves tudósok, máig nagyhatású rabbik eddig részint ismeretlen szellemi hagyatékát tartalmazza ez a könyvtár. Elég, ha Bloch Mózes, Lőw Immanuel, Singer Leo, Bacher Simon, Bacher Vilmos, Weisz Miksa, Heller Bernát, Scheiber Sándor nevét említem. Az már most is nyilvánvaló, hogy a térség zsidóságáról szerzett eddigi ismereteink jelentősen meg fognak változni ennek az anyagnak a tudományos feldolgozása során.

Kapcsolódó cikkek

„Meshügene Rebele” – Miről mesélnek az OR-ZSE könyvtárárának Bibliái?

2014.02.03.11 év ago
„Mesügene Rebele”, „Schlesinger egy nagy marha!”, „Megcáfolom!”, „Inkább jiddisül akarunk tanulni, nem magyarul!” – ilyen és ehhez hasonló kijelentéseket találtunk számos, most előkerülő héber Bibliában. Az elkövetők feltehetően a századfordulón voltak gyerekek Budapesten és Biblia óra közbeni érzéseiket rögzítették a könyvek hátoldalain.

Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

Támogatom »