Miért pont Mózes? A hagyomány szerint az izraeliták 400 évet töltöttek rabszolgaságban. Miért éppen Mózes volt az, aki kivezethette őket Egyiptomból? (Semot/Kivonulás könyve 1:1-6:1)
József családja 70 fős, amikor Egyiptomba érkezik, azonban hamarosan hatalmas néppé duzzad. Az új fáraó, aki már nem ismeri Józsefet, félni kezd az izraelitáktól, és rabszolgasorba taszítja őket. Amikor ennek ellenére tovább nő a számuk, megparancsolja a bábáknak, hogy minden izraelita fiúgyermeket öljenek meg, ők azonban ellenállnak. Ezért az egész egyiptomi népnek megparancsolja, hogy a fiú izraelita újszülötteket öljék a Nílusba. A csecsemő Mózest azonban az anyja gyékénykosárba rakja, majd a Fáraó lánya fürdés közben megtalálja, és úgy dönt, hogy sajátjaként neveli fel.
A felnőtt Mózes látja az izraelita nép szenvedését és megöl egy egyiptomi rabszolgahajcsárt. Ezután menekülnie kell a Fáraó haragja elől. Midjánban feleségül veszi a főpap lányát, Cipórát.
A Fáraó halála után az izraeliták fohászkodnak az Örökkévalóhoz, aki úgy dönt, hogy kivezeti a népét a rabszolgaságból. Megjelenik Mózesnek egy égő csipkebokor formájában, és megparancsolja, hogy menjen vissza Egyiptomba, hogy a bátyjával, Áronnal együtt a Fáraóval tárgyaljon. Azonban a Fáraó hallani sem akar az izraeliták szabadon bocsátásáról és tovább növeli a terheiket.
Miért pont Mózes? Mi volt a különleges Mózes életében, ami alkalmassá tette arra, hogy kivezesse a népét a rabszolgaságból? Erre a kérdésre a hagyományos válasz az, hogy mivel Mózes a Fáraó palotájában királyfiként nőtt fel, nem volt „rabszolga-lelkületű”, így képes volt egy szabad nép vezetőjévé válni. Ha valaki egész életében rabszolgaként, áldozatként él, nem vagy sokkal nehezebben tudna túllépni életének ezen a szakaszán és valódi vezetőként viselkedni. Ráadásul Mózes királyfi volt, így beszélte a politika nyelvét is. Ezek az érvek mind igazak. Ezeknek a megkérdőjelezése nélkül szeretnék egy másik lehetséges olvasatot is hozzáadni a történethez.
A Fáraó minden izraelita fiúgyermeket megölet, annak érdekében, hogy meggyengítse őket. Miért csak a fiúkat? Valószínűleg arra számít, hogy a férfiak nélkül maradó izraelita nők beházasodnak az egyiptomi családokba, asszimilálódnak és így veszélytelenné válnak. Mózes történetével a Tóra a Fáraó végzetes hibáját mutatja be.
Gyakran állítják, hogy a hagyományos zsidóság elnyomja a nőket, soviniszta – és ezt az állítást teljességében megcáfolni igen nehéz lenne. Azonban a hagyományos történetekben is láthatunk igen sok erős női alakot, akik megfordítják az események kimenetelét. Véleményem szerint Mózes története a nők győzelme.
Mózest egész életében csak nők veszik körül. Ott vannak a bábák, akik nem hajlandóak megölni az újszülötteket. Vagy ott van szülőanyja, Jochebed, aki három hónapos koráig rejtegeti a fiát. Nővére, Mirjám, aki a Fáraó lányához juttatja a kosarat és benne az öccsét. A Fáraó lánya is női figura, aki úgy dönt, hogy sajátjaként neveli fel a fiút. A jelenetet látva Mirjám az anyjukat javasolja szoptatós dajkának. Így Mózes valószínűleg három éves koráig az izraeliták között élhetett. És ne felejtsük Mózes feleségét, Cipórát sem, aki többször is bizonyítja rátermettségét, mikor Mózes habozik megtenni az Örökkévaló parancsát – például a fiúk körülmetélésekor.
A Fáraó a nőket „veszélytelennek” minősítette, és ez vezet végül a bukásához. A nők természetesen nem a nyílt politikai színtéren küzdenek – ezt a kor szokásai nem is engedték volna. Mirjám talán az egyedüli kivétel – ő Áronnal és Mózessel együtt tagja lesz annak a triumvirátusnak, amelyik a zsidókat a sivatagi vándorlás alatt vezeti. Mózes „női” a háttérben, veszélytelennek tűnő cselekedetek között nevelik fel azt a fiút, aki végül a nyílt színen meg tudja vívni a politikai csatát és a szabadságba vezeti a népet. A Fáraó alábecsülte a nők erejét – és végül ez vezetett a bukásához.
