A rabszolgaság a mai napig létező jelenség a világban. Ha nem emeljük fel a szavunkat ellene – akkor ki lesz, aki értünk emeli majd fel a hangját? (Berésit/Teremtés könyve 44:18-47:27)
Az előző hetiszakasz végén József lopással gyanúsította meg édestestvérét, Benjámint. Júda azonban kiállt az öccse mellett, és ez mélyen megérintette Józsefet, így végre felfedte kilétét mit sem sejtő bátyjai előtt. Megbocsátott nekik korábbi tetteikért, és azt mondta, hogy Isten küldte őt Egyiptomba, hogy így szolgálja a családját.
Mikor a Fáraó megtudta, hogy József testvérei jöttek el látogatóba, felajánlotta nekik, hogy az egész család költözzön Egyiptomba. Otthon a testvérek elmesélik az azóta is gyászoló apjuknak, hogy József él, és ő azonnal elhatározza, Egyiptomba költözik. Jákob teljes családja, hetven fő és nyájai, Egyiptom felé indul.
Ez alatt az éhínség fokozódik Egyiptomban, és gabona csak a Fáraónál, vagyis József kezében van. Egyiptom népe minden pénzét elkölti gabonára az éhínség első évében, majd pedig minden barmát Józsefnek vagyis a Fáraónak adja. A második évre már semmilyen vagyona nem marad, csak a földje és saját maga. Az emberek eladják a földjüket és saját magukat is rabszolgának a Fáraónak, hogy ne haljanak éhen.
József uralkodik Egyiptom felett. A hét bőséges év alatt elegendő gabonát gyűjtött be, hogy a hét ínséges évet túlélje Egyiptom. József azt állítja magáról, Isten azért küldte, hogy megmentse családja életét, hiszen az éhínség Kánaánba is átterjedt, ezért jöttek el a testvérei Egyiptomba.
Míg József az éhínséget próbálja leküzdeni, igencsak aggasztó társadalmi jelenségnek lehetünk a tanúi. A Tóra részletesen leírja, hogy az éhezés miatt elszegényedő társadalom hogyan lesz egyre kiszolgáltatottabb a Fáraónak. Két év alatt József „felvásárolja” az embereket, akik innentől kezdve mind a Fáraó rabszolgáinak számítanak. Talán nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy József családja, az izraeliták most még jól élnek kiváltságos helyzetüknek köszönhetően, azonban hamarosan ők lesznek a legkiszolgáltatottabbak, a legrosszabb helyzetben a rabszolgák között. Mindez egy olyan szituációnak a következménye, amelyet József hozott létre.
József ideje alatt a Fáraó háttérbe szorult, és a politikai irányítás teljes mértékben József kezében összpontosult. Ha jóindulatúak akarunk lenni, akkor Józsefet egy jó szándékú diktátornak nevezhetjük. Ha kevésbé akarunk azok lenni, akkor kiváló politikusnak nevezhetjük, akinek kormányzása alatt az egyiptomi udvar politikai ereje soha nem látott mértékben erősödött meg, míg végül a teljes ország a Fáraó tulajdonába került. Elképzelhető, hogy válsághelyzetben Egyiptomnak egy erős uralkodóra volt szüksége. A modern időben is sokszor látunk olyan politikai fordulatot, amikor nehéz helyzetben egy ország önszántából választ magának egy „kis diktátort” irányítóul.
Azonban felvetődik a kérdés: mi mindent hagyunk ezeknek a „diktátoroknak” annak érdekében, hogy a válságot kezeljék?
Amikor József rabszolgaságba hajtja Egyiptom teljes népét, akkor az izraeliták nem szóltak semmit. Ahogyan Martin Niemöller írta: „Aztán jöttek a zsidókért, és nem szóltam — mert én nem voltam zsidó; Aztán jöttek értem — és nem volt senki, aki értem szólhatott volna.”
Sajnos a szavai több mint ötven év távlatából is aktuálisak. Néha nem a zsidókért jönnek először. A mai napig létezik a világban rabszolgaság, vagy az anyagi kiszolgáltatottságon alapuló szélsőséges kizsákmányolás. Nem is kell messzire menni, Magyarországon is találunk erre szomorú példákat. A rasszizmus, a homofóbia, az idegengyűlölet, a nők és a gyerekek elleni erőszak szinte soha nem látott mértékben elterjedt a mai Magyarországon és sajnos Európában is. Ami felelősségünk kiállni azok mellett, akik rosszabb helyzetben vannak, mint mi. József testvérei nem emelték fel a hangjukat a rabszolgákért, és amikor őket vitték el, nem volt senki, aki kiállt volna értük.
Ne kövessük a példájukat!
