Elhagyatott temető vagy zsinagóga, ami „ránk vár”

A Mindenki Hanukája rendezvény keretén belül ebben az évben is átadták a Hanukatalizátor díjat a Bálint Házban a közösség szavazatai alapján. A leginnovatívabb szervezet kategóriában idén a Kibuci Bucik, azaz a temetőfelújító tábor nyert. Kósa Tamással és Lantai Lindával beszélgettünk.

Hány éve működik a tábor? Honnan jött az ötlet?

A Kibuci Bucik tábor alapkoncepciója, neve 2003 tavaszán született néhány tanár közös gondolkodásából, és immár tizenegyedik éve egyre nagyobb létszámban megyünk táborozni. Az első táborban 16 felnőtt és 9 diák vett részt, a tavalyi, tizenegyedik alkalommal pedig 41 gyerek és 9 felnőtt táborozott. Általában 10 éves kortól jönnek a gyerekek, de vannak kivételek.

Milyen helyszíneken zajlik a táboroztatás?

2003-ban Bodrogkeresztúron és környékén, 2004-ben Hőgyészen, Bonyhádon, 2005-ben Öcsön és Taliándörögdön, 2006-2007-ben Kővágóörsön, 2008-ban Ádándon, 2009-ben Mezőszilason, 2010-ben Lengyeltótiban, 2011-ben Szentantalfán, 2012-ben Apostagon és 2013-ban Szügyön táboroztunk és dolgoztunk.

Miért tartjátok fontosnak ezt a munkát, mi a célja?

A tábor rengeteg célt hordoz magában. Röviden: micve és közösségteremtés.

Családias, tartalmas együttlét. A közös szállás, főzés, étkezés, beszélgetés, játék, biciklizés, strand, judaisztikai tematikájú kirándulások, szombatfogadás és közös Sábát, kiscsoportos interjúzás, fotózás, filmezés, kézműveskedés, és legfőképpen a munka a temetőben és a zsinagógában mind-mind közösségteremtő erő. Az utóbbi öt évben blogot is készítettünk.

A vidéki temetők egy része évtizedek óta gondozatlan, a megmaradt néhány zsinagóga vagy más funkciót kapott, vagy az igen rossz állapotú, omladozó épület évtizedek óta gazdátlanul, jövő nélkül áll. Célunk, hogy a táborral, jelenlétünkkel felhívjuk a település lakói, a polgármester figyelmét a környezetükben lévő tárgyi és történeti értékekre és megtegyük az első lépéseket.

Jó érzés, hogy az eddigi „temetőink” mind gazdára találtak a tábor után, további gondozásukat a helyi erők végzik.

A táborozók így egyfajta diplomáciai feladatot is ellátnak. Követek vagyunk. Képviseljük a Lauder Iskolát és a mai magyar zsidóságot.

Hogyan kezdtek bele egy-egy évi munka megszervezésébe?

Először is meg kell találni az alkalmas települést, ahol „vár ránk” egy elhagyatott temető, esetleg zsinagóga is, tulajdonképpen ez a legnehezebb feladat. Eddig mindig szerencsével jártunk, szomorú-gyönyörű dzsungelszerű temetőket, zsinagógákat, segítőkész helybelieket, hangulatos táborhelyeket és életre szóló emlékeket leltünk minden évben.

Kezdetben zsinagógatakarítással és a környék valaha élt zsidóságának múltját kutató programokkal telt a tábor, majd 2005-től örököltük meg dr. Oláh János által évek óta vezetett temetőgondozó Micve-tábort, és azóta nyolc zsidó temető rendbetételéhez járultunk hozzá.

A tábor alatt kiemelten fontos programunk a helybéliek számára is nyitott szombatfogadás.

Például 2003 nyarán Bodrogkeresztúron, 2004-ben pedig Hőgyészen – amennyire ez lehetséges volt – az épület belső tereit rendbe raktuk, kitakarítottuk, és az ott megtartott szombatfogadással jelképesen felélesztettük az egykori zsinagógát. Öcsön – mivel az egykori imaház közel 50 éve lakóépület – a bibliai időket felidézve egy kis tisztáson sátrat állítottunk, melyhez mi készítettük a batikolt sátorlapokat. A szombatfogadást minden évben egy általunk készített hagyományos vacsora követi, melyen vendégeink is rész vesznek.

Általában nagyon jó kapcsolat alakul ki a helybeliekkel, a polgármestertől kezdve mindenkivel. Kíváncsisággal és nyitottsággal találkozunk.