A hanuka most a legpörgősebb időszak, hanukia a köztereken, és fánkillatú az egész zsidónegyed. Régebben azért ez sem így volt. Viszont azért volt képeslap, töménytelen giccsel, imádták is a városi népek…
Hermann Junkers a 19. század végének népszerű művésze volt, aki képein Moritz Daniel Oppenheim „Képek a zsidó családi életből” című sorozatának 1865 és 1880 közötti jeleneteit festette újra, némiképp módosítva. (hm) Képein elömlik a nosztalgikus giccs, amire óriási kereslet volt a tradícióit elveszni látó városi közösségekben – ezért aztán képei roppant népszerűek lettek képeslapokon, olcsó nyomatokon is.
Junkers Hanukai családi jelenetén aprólékosan megjelenítette mindazt, ami a zsidó vallási szokásokban a hanukához köthető.
A kép bal szélén látjuk a hanukai lángok meggyújtását: a két gyerek imakönyvet tartva mondja az áldást a lángokra. Az ábrázolás követi a vallási előírást, mely a csoda hirdetését írja elő, ezért az ablakba helyezett gyertyatartók. Érdekes, hogy a megszokott 8+1 ágú gyertyatartó helyett két négyágú gyertyatartót használnak, melyet különálló lángról gyújtanak meg.
A többi családtag társasjátékokat, szerencsejátékokat játszik, ami az askenáz zsidó közösségekben csak hanukakor és purimkor (esetleg karácsonykor) volt megengedett.
A középen álló asztal mellett férfiak sakkoznak, és egyikük hosszú szárú pipát szív közben. A dohányzás a korszak újdonsága volt, és megoszlott a vélemény arról, szabad-e vele élni. Volt, ahol tiltották, de a modernizálódó közösségekben ezt is az társadalmi közeledés egyik lehetséges elemének tekintették.
Az ablaknál álló asztalnál egy férfi és egy nő kártyajátékot játszik. A nők bevonása a játékba és ábrázolásuk a képeken szintén újításnak számított, hiszen a hagyományos társadalom konzervatív női szerepeiben a nők társadalmi egyenlősége még nem jelenhetett meg.
A szereplők ruházata, a szoba berendezése a biedermeier kor idealista felfogását tükrözi. A háromgenerációs család tagjai a városi életbe integrálódó zsidó polgárság ruházatát viselik. A szoba berendezésében láthatunk egy, az ima irányát jelző mizrah táblát, és ugyanakkor a polgári életritmusra és időbeosztásra utaló, a szoba berendezését meghatározó állóórát is.
A képeslapkiadó Grödel Junkers képeinek felhasználásával készített nagy példányszámban megjelenő, jó minőségű képeslapokkal a modernizálódó zsidó közösség képét a lehető legszélesebb körben közvetítette.
(Hanukai képeslap, Hermann Junkers festményének felhasználásával. Frankfurt am Main, Paul Grödel kiadása, 1890–es évek. Magyar Zsidó Levéltár)