Az évek alatt valahogy a karácsony jobban telítődött tartalommal. Viszont sokat változott a helyzet, amióta egy éve megszületett a kisfiam. Fontos, hogy az ő életének már természetes része legyen a zsidóság megélése. Turi Tímea költő, szerkesztő.
Számomra a karácsony közelsége mindig megnehezítette azt, hogy a hanukát igazán a magaménak érezzem. Nekem könnyebb olyan zsidó ünnepeket átélni, például a Ros Hasanát vagy a Jom Kippurt, amelyek egy- vagy kétnaposak, és nem ütköznek más nagy, világiként is létező ünneppel.
Makón nőttem fel, ahol nem volt zsidó közösség, amit megtanultam a zsidó identitásról, azt mind az anyukámnak köszönhetem, ő mesélt sokat az ünnepekről, sőt még házi bát micvát is tartott nekem. Tizenkét éves lehettem, amikor először láttam igazi zsidó ünnepséget Szegeden, de őszintén szólva elég csalódott voltam, mert azt láttam, hogy a zsinagógában a legtöbb embert jobban érdekli a smúzolás, pletykálkodás, mint maga az ünnep. Ez azóta is meghatározó élményem, bár már kevésbé vagyok szigorú. És ezzel párhuzamosan az évek alatt valahogy a karácsony jobban telítődött tartalommal. Ezért azt szeretem a legjobban, ha a karácsony és a hanuka egybeesik.
A hanuka átélését az is nehezíti a számomra, hogy több mint egy hétig tart, nehéz összeegyeztetni az ünnepi hangulatot a polgári élet menetrendjével.
Viszont sokat változott a helyzet, amióta egy éve megszületett a kisfiam, Vince. A férjemen és rajtam múlik majd, hogy mit lát maga körül, mi lesz neki a megszokott. Emiatt biztos, hogy igyekszünk majd nemcsak gyertyát gyújtani – amit eddig is megtettünk –, hanem igazi élménnyé változtatni ezt és a többi zsidó ünnepet. Fontos, hogy az ő életének már természetes része legyen a zsidóság megélése.
