Séta a Vígszínháztól a Szent István parkig, várostörténeti kalandozások az Újlipótvárosban vagy épp egy kóstolóval egybekötött beszélgetés a kóser konyha ügyes-bajos dolgairól. A programokban gazdag négy napon keresztül a XIII. kerület ezen részét egyszerűen csak Kultlipótvárosként emlegették.
A Zsidó Filmfesztivállal párhuzamosan november 7-től 10-ig négy napon keresztül a Kultlipótváros különböző programjai színesítették a főváros kulturális kínálatát. A fesztivál ideje alatt kiállítások, koncertek, könyvbemutatók, beszélgetések és gyerekprogramok várták az érdeklődőket.
A gazdag programkínálatból választásunk a vasárnapra esett, így volt részünk délelőtt egy társadalomtörténeti sétában Dr. Róbert Péter történész vezetésével. Besétáltuk Újlipótváros egy szeletét, és megidéztük a múltat. Az ismeretterjesztő barangolás útja a Vígszínháztól a Szent István parkig – és vissza – vezetett, amely során nemcsak a kerület híres-neves lakóiról esett néhány szó – a főszerepben Raoul Wallenberggel –, de a zsidó kultúra kerületben található emblematikus pontjairól is hallhattunk. Kiderült, melyek voltak a védett házak, milyen a rituális élethez szükséges boltok voltak a közelben, hogy 1911-ben a Hegedűs Gyula utca egyik bérházában alakítottak ki először imaszobát, vagy épp arról esett szó, hogyan lakhatott – a legenda szerint – Szálasi Ferenc a Hollán Ernő utcában. A résztvevők személyes élményeiket is elmesélték: egy idős hölgy arról beszélt, hogyan hurcolták el az egyik védett házból és élte túl a háborút, de akadt olyan is, aki iskolai élményeiről számolt be, vagy arról, egy barátja miként úszott át Budára a nyilasok elől, mielőtt belelőtték volna a Dunába. A séta végül a Hegedűs Gyula utcai zsinagóga megtekintésével zárult.
Délutánra egy ételkóstolóval egybekötött beszélgetést néztünk ki magunknak, amely során a Kóser de finom (http://koserdefinom.hu/) gasztro-blog szerzőit, Rivkát és Cháját látta vendégül a Nosalty webszakács-könyv két tagja. Egy bájos félreolvasásból „kóser delfinek”-nek nevezett két blogger azt mondta, azért hozták létre a blogot, hogy bebizonyítsák, ami kóser az igenis lehet finom és egészséges. Megtudhattuk tőlük, miért merülhet fel az a kérdés, hogy a csirke hús-e. A Misna – vagyis a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok gyűjteménye — ugyanis csak azon állatok húsát számítja a húsfélék közé, amelyek tejjel táplálják az utódaikat. Erre vonatkozik a „Ne főzd meg gödölyét anyja tejében” tórai idézet is.
A bloggerektől különleges vagy hagyományos, gyorsan és viszonylag könnyen elkészíthető ételeket ismerhettünk meg. Elhangzottak cékla- és sütőtök alapú receptek, és megtudhattuk, hogyan kell kóser rakott krumplit és szoljanka levest főzni. Háziasszonyi bakikat is bevallottak a gasztro szakértők, egyik alkalommal például olyan rossz lett a vendégeknek szánt sütemény, hogy csak a francia pékség csodás kész termékei mentették meg az estét.
„Kóser háztartást vinni, nagyon nehéz az elején, de idővel rettentő kreatívvá és tudatossá teszi az embert. A különböző előírások miatt sokszor azzal szembesülünk, hogy végül nem azt főzzük, amit kigondoltunk, hanem ami épp kapható a hentesnél” – mondták a bloggerek. A receptek és beszámolók írását hobbitevékenységnek tekintő szerzők nem titkolt célja az sem, hogy bátorítsák, segítsék, vagy épp ötleteket adjanak azoknak, akik vezetnének kóser konyhát, csak félnek nekiveselkedni.
A nap végén Marcsa Attila beszélgetett Fritz Zsuzsával, a Bálint Ház igazgatójával. Bepillantást nyerhettünk Fritz Zsuzsa életébe, amelynek a humoros és drámai eseményeiből egy háromfős színész csapat (Kerekes Viktória, Huzella Júlia és Jánosi Ferenc) készített játékos, improvizáción alapuló karikatúrát. A zsidó közösség egyik központi alakjáról megtudhattuk az est folyamán, hogyan érte futás közben baleset a Szarvasi Nemzetközi Zsidó Ifjúsági Táborban, elmesélte az interneten rendelt kanapévásárlásának kálváriáját, de őszintén beszélt a Bálint Ház megnyitása után felmerült nehézségekről és igazgatói szerepvállalásának kezdetéről is.
A Kultlipótváros négy napja számos programot kínált, amelyek közül egyik-másik — például Garas Dezső filmjei és Raj Ráchel tortadíszítő workshopja — most fájóan kimaradt, de talán jövőre bepótolhatjuk az élményeket, ha az Újlipótvárosból újra – ha csak kis időre is – Kultlipótváros lesz.
Fotó: Káldori Dániel és Hajmási Péter
