Kibírhatatlanul modoros piperkőc volt, hiú és az örök idegen Londonban, de a nekrológját The New York Times címlapon hozta.
David Suchet lerakja hát a jelmezt, amit Agatha Christie halála (1976) után 13 évvel vett fel először. Azt a bajusz, zsakett és ezüstfejű sétapálca köré felépített rendszert, ami hozzá nőtt, és ami vele együtt öregedett meg.
Az 1946-ban született, részben zsidó származású angol színészről az Egyesült Királyságon kívül ma sem közismert, hogy 40 éve lett tagja a Királyi Shakespeare Társulatnak, ahol minden fontos szerepet eljátszott, ami csak a helytől elvárható, hogy 1976 óta élt boldogan ugyanabban a házasságban, 1980 óta szinte megállás nélkül tévézett is a színház mellett, és hogy a királynő 2002-ben a Brit Birodalom Rendjének tisztjévé avatta.
“Ez az egyetlen karakter a pályám során, aminek teljes mértékben birtokosa lettem” – mondta nem sokkal azután, hogy Erzsébet királynő a figura hiteles megformálásáért kitüntette. Miközben Suchet egyik titka éppen a filmben megjelenő idegen profi megformálása, Suchet echte londoni. Mindig is az volt, és bár sokáig úgy gondolta, hogy iráni felmenői lehetnek, néhány éve, egy családeredetet kutató tévéműsor segítségével megtudta, hogy a dédszülei valójában a mai Litvániából elvándoroló orosz zsidók voltak.
Az elmúlt 24 év alatt csak egyetlen pillanatra játszott el a gondolattal, hogy kiszáll a sorozatból. De ez még/már 2008-ban volt, addigra több mint 60 alkalommal játszotta el a figurát. A Suchet/Poirot-szériában végül 73 epizód született, de ezt az elején senki, még a Sherlock Holmes-sorozat sikerén felbátorodó és meggazdagodó Granada Television tévéfilmgyártó vállalat sem gondolta. Aztán a két világháború közti Anglia magánnyomozós sztorijaiból a világ több mint 200 tévécsatornája vásárolt kisebb-nagyobb csomagokat, megváltva ezzel a jegyet David Suchetnak is a halhatatlansághoz.
Nincs más Poirot
A mai televíziós csatornákat éltető, kontraszelekciós sorozatlázból, a patikamérlegen kimért, 6-10-12 vagy 24 részes évfolyamra megírt tévésorozatok tömegéből sok tekintetben kilóg a Poirot-széria. Nem csak azért, mert kis híján 25 évig forgatták, hanem mert több évad is két, vagy akár három évig is készült. Ennek ellenére sem a központi figura, sem a történetek nem laposodtak el. Az angol sorozat ráadásul teljes és kibővíthetetlen, és ami ennél manapság sokkal fontosabb: bukások nélküli karriert tudhat magáénak.
Az utolsó évadot még júniusban megnyitó első epizód (Az elefántok nem felejtenek) ha úgy tetszik, tudatosan készíti elő a terepet az elmúlás elfogadásához. A párbeszédekbe többször is becsempészik a közelgő halál témáját, a képek tanúsága is az, hogy Poirot öregebb és rozogább állapotban van, mint bármikor korábban. A több hónapos kihagyást követően októberben leadott újabb részben ez az irányvonal csak tovább erősödik, már nem az elhízás, a gyomorpanaszok vagy a fájó ízületek jelentik a témát. A Japp-pel folytatott egyik beszélgetést a magánnyomozó azzal zárja le, hogy bizony, az ő árnyéka is megnyúlt már „és közeleg a pillanat, amikor rájövünk, hogy az élet csendes”.
A BBC a jövő héten csütörtökön engedi adásba Hercule Poirot utolsó bűnesetét.
Forrás: hvg.hu
