Nézd meg a lányát – Mamelosn* kritika

Három nő alkot egy családot, nehezen értik egymást, de talán még ennél is nehezebb elviselniük a másikat. Súrlódásoktól korántsem mentes életüket zsidó identitásuk csak még inkább megnehezíti. Konfliktusaikról és humorban gazdag egymásra találásukról szól a Gólem Színház új előadása.

Van az előadásnak egy kulcsfogalma, maga a cím: Mamelosn*. És ott van az a pici csillag, amely a magyarázatot jelzi. A színlap szerint a jiddis eredetű szó jelentése „egy közösség által használt kommunikációs jelrendszer, amivel meg kellene értenem, hogy mi a fenét akar tőlem az anyám”. A tézismondatnak is kiváló meghatározás pontosan jeleníti meg bizonyos szempontból a történetet.

Marianna Salzmann darabjában adott egy csonka család, amelynek három generációnyi női képviselője jelenik meg a színen: az anya, a lánya és az unokája. Lin, a nagymama túlélte a koncentrációs tábort, és az NDK-ban meggyőződéses kommunista lett belőle, ma már csupán az emlékeit rendezi – diktafonra mondja fel a múltat –, és sajátos módon igyekszik összetartani megmaradt családját. Lányával, Clarával él, aki viszont igazi németként sem a kommunista eszmékkel, sem a zsidó identitással nem tud mit kezdeni. Sőt, azért is a judaizmust teszi felelőssé, hogy „elvesztette” a fiát, aki egy boldogabb élet reményében Izraelbe költözött, meggyőződéses zsidóként él, és majdnem minden kapcsolatot megszakított a családjával. A szereplők számára ez az egyik legfájóbb pont az életükben, ezért okoz konfliktust az, hogy Clara másik gyermeke, Rahel szintén messzire, New Yorkba költözik.

Fotó: Czifrik Balázs

A mélyben húzódó problémák megmutatása ellenére az előadás humorral beszéli el a nők drámáját, amely a zsidósághoz való viszonyon kívül egy el nem hanyagolható társadalmi jelenségről is szól: a férfiak nélkül működő családról. Így a Mamelosn* akár női sorstörténetnek is nevezhető, amely egyszerre beszéli el generációk élethelyzetét és három nagyon komplex női karakter történetét.

A múlt feldolgozása vicceken, kedves vagy kínos történeteken, dalokon keresztül valósul meg, az előadás szereplői nem restek saját magukat és egymást sem kinevetni. A humor segítségével az egykori döntések vagy épp a jelen szituációi sokkal árnyaltabbá válnak, érthetővé válnak a motivációk, legyen szó a zsidóságról, politikai szerepvállalásról, nemzeti vagy épp szexuális meggyőződésről.

Borgula András rendezése finomra hangolt, túlzásoktól mentes, csupán egy-egy jelzés értékű gesztussal, hangsúllyal vagy díszletelemmel jelzi az idő- és a helyszínváltásokat. A tér-idő ugrások egyfajta lendületet adnak az előadásnak. A színrevitel egyik legnagyobb előnye az, hogy semmiféle rendezői túlzás nem tolakodik a jelenetek elé, Borgula hagyja a szöveget érvényesülni, így szerencsés pillanatokban a kívánt hatás is megszületik.

Fotó: Czifrik Balázs

A három nő közül egyértelműen a hatalmas sárga fotelben üldögélő Kiss Mari tündököl a leginkább, intellektusa sugárzó, és van valami természetes könnyedség abban, ahogy folyton zrikálódik lányával, Kerekes Viktóriával és unokájával, Huzella Júliával. Mindez csupán játék, valódi bántás nélkül, amelyben Kerekes Viktória kiábrándult, némiképp fásult figurája valahogy nem találja a helyét. Nem úgy, mint Huzella Júlia, aki egyszerre próbál dacos fiatal, és érett útkereső felnőtt is lenni. Néha talán túlságosan is látszik ez az akarat, míg a változásra vagy megértésre való hajlandóságnak nyoma sincs.

A szó szerint két világ határán játszódó történet vizuális megjelenítése során Galántai Zita a praktikumra helyezte a hangsúlyt, a sokatmondó minimalista kellék-díszlet pont annyit tesz hozzá az előadáshoz, amennyit a megértés megkövetel.

A Gólem Színház előadásának különböző rétegei külön-külön és együttesen is nagyon fontos kérdésekről szólnak. A számos értelmezést nyújtó előadásból mégis hiányzik valamiféle komoly drámaiság, pedig Borgula rendezése beszél az emlékezetpolitikai aktus fájó és megterhelő, káros hiányáról, arról, hogyan dolgozta fel vagy épp hogyan söpörte a szőnyeg alá a három nő a múltat zsidó identitásukkal együtt.

A vicc szerint a zsidó azért nem vesz be fájdalomcsillapítót, mert akkor megszűnne a fájdalom, na, ettől e három nőnek – vagy a nézőnek – még csak véletlenül sem kell tartania, baj az van, bőven.

 

Marianna Salzmann: Mamelosn*

Bemutató dátuma: 2013. szeptember 28., Thália Színház Új Stúdió

Lin: Kiss Mari

Clara: Kerekes Viktória

Rahel: Huzella Júlia

Fordító: Varsányi Mari, Dramaturg: Németh Virág, Rendezőasszisztens: Kern Dóra, Produkciós vezető: Marcsa Barbara, Látványtervező: Galántai Zita, Zene: Gazda Bence

Rendező: Borgula András

Még több Kibic

Borgula András: A zsidó színészképzés szakmailag nehezen értelmezhető

2024.11.26.1 hét ago
Borgula Andrással, a napokban Budapestért díjjal elismert Gólem Színház és Zsidó Előadóművészeti Központ vezetőjével a Radnóti Színházzal közösen létrehozott új darabjuk apropóján a független színházak helyzetéről, tíz évnyi ZSKF-elnökségről, a főzés szeretetéről és az SZFE jövőre induló zsidó színházi specializációjáról beszélgettünk.


Mintha élne – Három egyfelvonásos Kafka nyomán

2024.11.25.1 hét ago
A Radnóti Színház, a Gólem Színház, a Goethe Intézet, az Osztrák Kulturális Fórum és a Cseh Centrum együttműködése a Gólem Színház és Zsidó Előadóművészeti Központban Franz Kafka halálának 100. évfordulója alkalmából.

Budapestért díjat kapott a Gólem Színház és Zsidó Előadóművészeti Központ

2024.11.15.3 hét ago
Bródy János Budapest díszpolgára lett, Benedek Miklós a kitüntetés posztumusz díjazottja, de Rosenstein Tibor és Fahidi Éva is díjban részesült Budapest egyesítésének 151. évfordulója alkalmából.

Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

Támogatom »